"A lovaktól lehet a legtöbbet megtanulni és minél többféle lovon ül az ember, annál nagyobb lesz a szókincse a lovak nyelvén."

"A ló két szeme között van a világ minden kincse." 

„Az ember sohasem érzi magát szabadabbnak, fennköltebbnek 
és boldogabbnak, mint lóháton”

 Nincs szebb dolog, annál, mikor sóhajotok egyszerre csendül, szívetek egyszerre dobban, mikor hevesen verő szívvel, az akadályok elé néztek, ugyanaz fut végig bennetek.

A ló előnye a tenger, a bölcsnek a ló való, mert lóvá 
tesz az ember, és emberré tesz a ló”

„Lehet, hogy a kutya az ember legjobb barátja, de a ló 
volt az, mellyel civilizációt hoztunk létre”

„Van egy mondás, miszerint a lónak élveznie kell munkáját feladatának elvégzése közben,
máskülönbensem a ló, sem a lovas nem lesz képes kitűnő teljesítményt nyújtani”

Ha egy ló társává fogad neked adja mindenét: erejét, kitartását, vad szellemét.
De cserébe nem kéri el mindeneg, elég neki megbecsülő Szereteted!

A lovak megértése nem testi ügyesség kérdése, hanem tudás az alapja,
ennélfogva szellem és intellektus szükségeltetik hozzá.

„Van valami a lovak külsejében, ami jót tesz az ember 
belsőjének”

 
„Az ember szórakoztatására tartott állatok közül egyedül 
a ló képes arra, hogy olyan szenvedélyt lobbantson fel, 
ami teljességgel reménytelen”

„Ha egy ló társává fogad, neked adja mindenét:
Erejét, kitartását, vad szellemét…
de cserébe nem kéri el mindened,
elég neki megbecsülő szereteted!”

Az ember szórakoztatására tartott állatok közül egyedül a ló képes arra,
hogy olyan szenvedélyt lobbantson fel, ami teljességgel reménytelen.”

„Vágtass vágtass sebesen
Repíts át a kék egeken,
Sörényedbe kapaszkodva
Ráugrunk a csillagokra…”
(Pintér Zoltán: Lovam hátán )

A ló megértő, szerető társ, szeresd és becsüld meg. Vigyázz rá, mert életét neked áldozta. hálából terhedet hordja.

"Azáltal, hogy szeretjük és megértjük kedvenceinket, talán
könnyebben megértjük egymást is."

"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."

"Felülök, lábammal megkeresem a kengyelt, rendezem a szárakat és magamat, kitisztul a fejem, most szó szerint nyeregben érzem magam és elindulunk, csak ketten."

A szabadon vágtázó ló lobogó sörénnyel maga a szépség, az erő, a lendület. Álmodozásra késztet, mert varázslatos."

Ha a nyergedben vagyok, akkor nem én és te vagyunk, hanem most MI ketten vagyunk!

Amit érzek ilyenkor, az maga az ÉLET. Ugyanazok a fák adnak árnyékot a vakító naptól, mely mindkettőnket éget, ugyanaz a szél hűti testünket, ugyanazt a levegőt szívjuk. Egy ritmusra dobban a szívünk, együtt emelkedik és süllyed mellkasunk, egyszerre feszülnek meg izmaink, szemünk ugyanarra a távoli pontra figyel, valahol a horizonton túl. Egy testként mozdulunk, összeforrt lélekkel. Most igazán szabadok vagyunk, így együtt.

Csak ketten vagyunk. Körbenézek a tájon ahol nemrégen gyalog jártam, lehajtott fejjel, egyedül. Most lovam büszkén felveti fejét, tekintete a távolba mered, szemünk ugyanazt a tájat pásztázza, de most úgy érzem, az egész világ az enyém, amíg csak a szem ellát. Hiszen csak egy perc, egy apró jel, egy ugrás és bárhová eljuthatok. Csak tudatnom kell akaratomat s ez a fenséges lény sóhajtásomat, egy elsuhanó vágyamat megérezve, még meg sem született gondolatomat is meghallva azonnal nekirugaszkodik.

Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.

Amikor a lovam hívtam a karámból és ő nyerítve hozzám vágtatott, egy ismerősöm azt mondta erre nevetve, hogy pont olyan, mint egy nagyra nőtt kutya. Ő nem tudta mi a különbség a kettő között. Míg mind a kettő ugyan hűségesen szolgál, addig lovamra az életemet bízom. Ne felejtsd el tisztelni erejét és szeresd önzetlen szolgálatáért.

Amikor a lovam hívtam a karámból és ő nyerítve hozzám vágtatott, egy ismerősöm azt mondta erre nevetve, hogy pont olyan, mint egy nagyra nőtt kutya. Ő nem tudta mi a különbség a kettő között. Míg mind a kettő ugyan hűségesen szolgál, addig lovamra az életemet bízom. Ne felejtsd el tisztelni erejét és szeresd önzetlen szolgálatáért.

Talán nem vagyok profi lovas, talán nem vagyok szakértő, talán csak mindennél jobban szeretem őket, de abban biztos vagyok, hogy értük mindent feladnék!

A bajnokok bajnoka vagyok. Ha futok, remeg a föld, megnyílik az ég és halandók ujjonganak. Ez a diadal útja... És tiszteletkört teszek a tulajjal, aki virágos takarót tesz rám...

A ló szeme mély óceán. Legtöbbeket elvakít, mit felszíne tükröz. Mélységének rejtett titkait csak az érti meg, aki lova lelkéhez már megtalálta az utat.

Adj ennem, adj innom, gondoskodj rólam, és amikor a napi munka véget ér,
Adj nekem menedéket, tiszta fekhelyet egy tágas istállóban.
Beszélj hozzám! A hangod számomra sokszor többet ér a gyeplőnél.
Légy jó hozzám, s jókedvűen foglak szolgálni, és szeretni foglak Téged!
Ne rántsd meg a gyeplőket, és ne emeld rám az ostort!
Ne üss, vagy rúgj meg engem, amikor nem értem, mit kívánsz,
Inkább adj nekem időt, hogy megérthesselek!
Ne tekintsd engedetlenségnek, ha nem követem a parancsaidat,
Talán a nyergemmel, a kantárommal, vagy a patáimmal van a baj.
Ha nem eszem, nézd meg a fogaimat, talán fájnak.
Te is tudod, hogy az menyire rossz érzés.
Ne köss ki túl röviden, és ne vágd le a farkamat,
Az az egyetlen fegyverem a legyek és a szúnyogok ellen.
És végül, drága Gazdám, ha már nincs számodra hasznom,
Ne hagyd, hogy éhezzek, fázzak, és kérlek, ne adj el!
Ne adj egy olyan gazdához, aki hagyja, hogy éhezzek és lassan a halálba kínoz engem,
Inkább légy irgalmas, és gyorsan, fájdalommentesen vedd el az életemet!
Hadd kérjem ezt Tőled, és kérlek,
Ne vedd tiszteletlenségnek, ha az Ő nevében teszem,
aki maga is egy istállóban született, mint én...

Egymillió évvel az ember születése előtt, a lovak óriási mezőkön legeltek, és olyan hangok alapján tájékozódtak, amiket csak ők hallottak. Mint vad a vadásszal, úgy találkoztak először az emberrel, mert jóval azelőtt sem, hogy munkára fogták volna, a húsukért megölték őket. Az emberhez fűződő viszonyuk örökre törékeny marad, mert a félelem immár túl mélyen költözött a szívükbe ahhoz, hogy elfeledhessék.Az új kőkorszak óta akadt néhány ember, aki mindezt megértette. Ők a lovak lelkébe láttak, és gyógyírrel szolgáltak sebeikre. Halkan titkokat súgtak a lovak zúgó fülébe. Őket nevezték úgy, hogy a suttogók.

Mondd miért tűröd el, hogy fejedre kantárt, hátadra nyerget tegyünk? Hiszen te szabad vagy. Te szabadnak születtél. Most én nem teszek rád semmit. Kérlek szárnyalj velem.

S én hűséges hátasom nyakához borulok. Arcomon legördülő könnycseppjeimet magába szívja bársonyos szőre. És én csak zokogok. Ő odébb áll, kérdő tekintettel néz rám. Aztán rájövök, hogy jogos e két rám meredő szempár. Mi okom sírásra, ha egyszer itt vagy nekem drága lovacskám?

Oldal: Lovas idézetek.;$.<3
Versek, idézetek világa^^ - © 2008 - 2024 - idezetekversekvilaga.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat